Úzvölgyi rettenet: „a román állam és az ortodox egyház csendje a legveszélyesebb” – szakértő a Mandinernek

Június elseje vasárnap délután mintegy száz ember gyűlt össze az úzvölgyi katonatemetőben, hogy a magyarellenes Mihai Tîrnoveanu, a Calea neamului („Nemzet Útja” ) nevű nacionalista mozgalom vezetőjének hívására „megemlékezzen” az ott nyugvó állítólagos román katonákról. Romániában ekkor ünneplik a hősök napját, amelyet 

A vasárnapi esemény során hazafias dalokat énekelve vonultak be a temetőbe, majd – a korábbi évek forgatókönyve szerint – felolvasták azon román katonák névsorát, 

A „megemlékezést” ortodox papok által végzett keresztfelszentelés zárta, amelyet azzal indokoltak, hogy a tavaly állított fakereszteket „a mai idők elnyomói” megrongálták, s ezeket most újakkal helyettesítik.

Tîrnoveanu már napokkal korábban megjelent a temetőben, hogy néhány társával együtt előkészítse a „visszafoglalást”. Videóüzenetében úgy fogalmazott: „Legyünk egységesek, testvéreim, és védjük meg a román hadsereg hőseinek keresztjeit.” A szónoklatban nemcsak a temető védelmére, hanem egyfajta lelki és nemzeti egységre is buzdított, amelynek hangsúlyos része volt az ortodox papok jelenléte. Az esemény azonban aligha szólt kizárólag a katonák emlékéről – sokkal inkább volt egy szimbolikus és politikai üzenet a magyar közösség felé. 

A történtek nem hagyták hidegen a román értelmiséget sem. Cristian Marchiș influenszer Facebook-bejegyzésében szenvedélyesen tiltakozott a temetőnél történtek ellen: 

Marchiș szerint Románia elárulja saját halottait, amikor politikai célokra használja fel a sírjaikat, és amikor ortodox vallási rituálékkal próbálja utólag „románosítani” azokat a katonákat, akik gyakran teljesen más identitással, nyelvvel és hittel éltek és haltak. A bejegyzés megrendítő képet fest Romániáról: 

A jelenség azonban nem pusztán politikai: egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy a román ortodox egyház egyes körei is mélyen érintettek a nemzeti ideológiák terjedésében. Paul Palencsar újságíró bejegyzésében „a filetizmus démonjáról” beszél, amely szerinte elárasztotta a szerzetesi cellákat, a paplakokat, sőt a püspöki palotákat is. 

Palencsar szerint a filetizmus – azaz az etnikai nacionalizmus és a kereszténység összemosása – odáig vezetett, hogy a prédikációk már nem Jézus tanításaira épülnek, hanem Codreanu és Antonescu idézeteire. A kereszténység lényege, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” – ez szerinte teljesen háttérbe szorult, és helyébe egy geopolitikai Isten lépett, aki csak „vér szerinti románokat” fogad el „saját népeként”. 

Az úzvölgyi esemény tehát többről szól, mint egy temetőben megtartott hazafias rendezvényről. A sírkert újra és újra a román–magyar viszony szimbolikus csataterévé válik, de egyre inkább megjelenik benne az ortodox egyház vezetésével a magyargyűlölet. Amíg a halott katonák nevét skandálják a mikrofonokba, a béke és csend, amelyet ezek az emberek megérdemelnének, továbbra is elérhetetlen marad. 

Ezzel a döbbenetes kijelentéssel kezdte értékelését Pászkán Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet külső szakértője, aki szerint az úzvölgyi kegyeletsértések hátterében nem pusztán egy magamutogató provokátor, hanem a román hatalmi elit cinkossága, sőt, „egyetértő közreműködése” áll.

A Románia-zakértő rámutatott: Dániel pátriárka, akit a Román Ortodox Egyház „nyugatossága” jelképének próbálnak eladni, 2019 óta egyszer sem emelte fel a hangját az úzvölgyi magyar katonatemetőt ért gyalázat ellen. 

Pászkán szerint a vallási vezető „felmentést” sem kérhet, hiszen őt nem kötötték a választási időszak korlátai sem.

 – kérdi a szakértő, aki szerint a belügyi és igazságügyi szervek szándékosan nem lépnek fel a szélsőségesek ellen, noha egy lakatlan völgyben lévő falucskát könnyedén ellenőrzés alatt tarthatnának.

Az is súlyosan árulkodó a szakemer szerint, hogy a román politikai vezetés sem a 2020–2024 közötti időszakban, sem most, a választások lezárulta után nem él az alkalommal, hogy megálljt parancsoljon Tîrnoveanu-nak – miközben az úzvölgyi bohóc még annyi szavazatot sem szerzett (694), mint amennyi aláírást a jelöléshez gyűjtenie kellett volna.

Pászkán éles szavakkal bírálta az Európai Unió intézményeit és a „nemzetközi média-igazságszolgáltatás-NGO” (MINGO) hálózatot, amelyek a szexuális kisebbségek védelmét erőteljesen képviselik, de a nemzeti közösségek ügyét – például a magyar közösség jogait – figyelmen kívül hagyják:

A szakértő végezetül keserű iróniával jegyezte meg:

Pászkán Zsolt szerint a magyar közösségnek ebben az ellenséges közegben, „összeszorított fogakkal kell küzdenie jogaiért, befogva a fülét a romániai és újabban magyarországi szirénhangok előtt is”, különösen akkor, amikor „a saját, kommunistából liberálissá, majd progresszívvé átvedlett értelmisége is készen áll elárulni őt néhány régi kiváltsága reményében.”

Nyitókép: Beliczay László / Maszol